Trükklovaglás

A magyar nép lovak iránti vonzalma régi időkre nyúlik vissza: régészeti leletek, szóbeli és írott emlékek, hiedelemvilágunk stb. mind azt bizonyítják, hogy a magyar ember és lova évszázadokon keresztül erős kapoccsal kötődött egymáshoz. Csatákban, háborúkban az ember saját életét bízta lovára, éppen ezért egy ügyes, bátor, jól idomított ló felbecsülhetetlen értéket képviselt. Szikár lovakon foglalták el elődeink a hont, lovas íjászaink rettegett harcosok voltak, s ezt nem kis mértékben fürge, fordulékony kis hátasaiknak köszönhették. Honvédő harcainkban a hagyományos magyar könnyűlovasság, majd nyugati mintára a nehézlovasság ontotta az ellenség vérét, egyedülálló lovas huszáraink világhírűek voltak. De a mindennapi életben is nélkülözhetetlennek bizonyult a ló segítsége: igát vont, szekeret, kocsit, szánt húzott, hajót, csillét vontatott, futárként nyargalt, gulyát terelt és még sokáig sorolhatnánk azokat a tevékenységeket, amelyekben fontos szerepe volt a lovaknak. Mindig hű társaink voltak a sportban, kikapcsolódásban is: vadászatok, lovas tornák, lovagi játékok, és különböző versenyek során szórakoztatták a magyar embert. Végtelen hosszan elemezhetnénk, mely egyéb területeken volt még hű társunk a ló, ám bizonyára ennyiből is belátható, hogy a magyar nép a lóhoz vitathatatlanul sok ezer szállal fűződik. Ez az ősi kapocs ma sem veszett el – mi sem példázza ezt jobban, mindaz, hogy  egyre sokasodó lovas intézmények (lovardák, lovastáborok, lovasboltok stb.) léte.

 

Miért éppen a  trükkovaglás?

 

Pedagógiai hatását tekintve a rendeltetésszerű lovaglás több aspektusból is kiemelhető a többi sport közül. A lovaglás fejleszti mindazt a fizikai és szellemi készséget, képességet, ami más fizikai sportágakról is általánosan elmondható: állóképesség, erőnlét, egyensúly, koncentráló készség, kitartás, önmegvalósítás stb. Mindez már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy pedagógiai szempontból (is) ajánlható szabadidős elfoglaltság legyen a gyerekek számára. Rendeltetésszerű lovaglás alatt azt az etikailag egyedül elfogadható lovaglási módot értem, amikor a lovat partnerként kezelik, s ennek megfelelően a lóval való kapcsolat mentes mindenfajta durva bánásmódtól. Az, aki lovát kihasználja, veréssel, fenyegetéssel kényszeríti munkára, nem igazi lovas, csak lovon ülő ember. A lovaglás ezen felül rendelkezik még egy olyan tulajdonsággal is, ami kiemeli a többi sport közül. A lovasnak egy élő-érző állattal kell együttműködnie. „A ló és az ember közt létrejövő partnerkapcsolat emeli a lovaglást minden más sport fölé.

A lovaglás nem egyéni sportág, hiszen ló és lovasa mindenkor egy csapatot alkot.

Ilyenformán pedig lehetetlen, hogy a lovas csak saját magára koncentráljon, kénytelen egy másik lény érdekeit is figyelembe venni. Meg kell fogalmaznia célját, s ennek megfelelően fejlesztenie kell saját magát és lovát is

 

 

A  lovon való tornászást “csak” a lovassportban való értékes felkészítésnek tartották Hogy állunk ezzel szemben azzal, hogy a trükkovaglás és a lovaglás párhuzamosan is űzhető, vagy hogy a trükklovaglás és  az általános lovasoktatás hasznos kiegészítése lehet? Ez gyakran vált ki vitákat. Azt is hallhatjuk, hogy a lovaglás és a trükkovaglás nem illeszthető össze, de nem is kell egyformának lenniük!

Az ember és a ló közötti kapcsolat

A lóval való első kapcsolatteremtéshez  nagyszerű élmény. A lovakat szeretettel gondozzák a gyerekek, miközben megtanulnak bánni a lóval. Az ápolás és ellátás éppolyan fontos, mint maga a sport. A trükklovaglásnál  a lóval való érintkezés folyamatosan “testközeli”. Intenzíven élőlényként élik meg a lovat nem csak egy eszköznek tekintik. Minden trükklovasnak állandóan tudatában van annak, mennyire függ lova jóindulatától és szorgalmától. Ennek következménye a hálás és körültekintő együttlét.

Trükklovaglás után lovaglás

Aki tehát tapasztalta a lóval mint társsal való találkozást, a nyereg alatt is érzi az élőlényt, és nem keveri össze a lovaglást a “motorozással”. Bármilyen könnyűnek is tűnjön a lovaglás a gyakorlatlanoknak is segédszárak, zablák, kantárok, nyergek, pálcák, ostorok használatával, az igazi lovaglástudás mégiscsak többet követel meg, mint a “kormányzás”, “gázadás” és “fékezés”. Csak a ló önkéntes és örömteli együttműködése tesz lehetővé komoly sikereket. Egy trükklovas mindezt a tudást már magával hozza a lovaglásoktatáshoz.

Bemelegítés

A trükklovaglás nem csak a ló bemelegítésével kezdődnek – maguk a lovasok is következetesen felkészülnek a lovon zajló edzésre. Ez magában foglalja az általános erőnléti edzéseket, többnyire futást, gimnasztikát, nyújtó és lazító gyakorlatokat, valamint a kötelező és gyakorlatok “szárazedzését” a talajon. Melyik lovas állíthatja magáról őszintén, hogy következetesen bemelegít, mielőtt felszállna a lóra? A lovakra ugyanakkor már régen érvényes: teljesítményt csak akkor követelhetünk, ha a kondíció rendben van, valamint nem hanyagoltuk el a bemelegítő edzést és a lazító gyakorlatokat. A lovas számára azonban a “munka” többnyire minden előkészület nélkül kezdődik. Az egyes lovasok pucolási szorgalmától függően a ló tisztítását is gimnasztikának tekinthetjük, következetes bemelegítést azonban szinte senki sem végez. Ugyanakkor már a ló ellazítása is testi segítségeinek, vagyis izmainak intenzív használatát követeli meg a lovastól. A tipikus “lovas-lábköszvény” nagy valószínűséggel elkerülhető lenne, ha a lovasok “száraz-gimnasztikáról”, erőnléti edzésről és hasonlókról alkotott felfogása megváltozna.

Mozgékonyság és testkontroll

Ahogy a talajtornához, a trükklovagláshoz is szükség van minimális mozgékonyságra. Aki nem a lovas kaszkadőrséget tűzte maga elé célul, annak természetesen nem kell “kitekernie” a lábát, hanem lehetőségeinek keretein belül is élvezetet találhat a gyakorlatokban. Ennek ellenére már a legegyszerűbb gyakorlatok is fejlesztik a mozgékonyságot. Az izmok, az inak és a szalagok nyújtásától lazábbak lesznek. A különböző testrészek összehangolását a trükkovas-gyakorlatok végzése szintén elősegíti. Egyes izomcsoportok megfeszítését és ellazítását célzottan kontrollálják, ezzel javítják a test általános érzetét.
Kinek ne lett volna már gondja azzal, hogy egyidejűleg olyan sok testrészét kontrollálja, amire a lovagláshoz szükség van? Fel a fejjel, vállakat le, egyenes hát, váll-csípő-sarok függőlegesen, mélyülés, lenyomott sarok stb.
Minden sportág, amely a test mozgékonyságát javítja, segít a lovasnak megbirkózni ezekkel a problémákkal. Az egyes izmok elszigetelt működtetésének képessége is nagy jelentőséggel bír a lovaglás szempontjából. Ennek minden fejlesztését csak üdvözölni lehet.

“Félelem”

A trükklovasok nem szállnak le a lóról. Lecsúsznak, siklanak és ugranak minden variációban. Gondoljunk bele: például egy 140 cm magas gyerek, aki egy 165 cm marmagasságú lovon áll, jó háromméteres magasságból néz le, mielőtt vágtában leugrana a lóról. Ez nem különlegesség, hanem egy gyakorlat, amelyet a trükklovasok szinte minden órában többször is végrehajtanak a résztvevők. Mivel az edzéseken természetesen a korrekt legurulást is gyakorolják, a kockázat minimális, és a gyerekek teljesen félelemmentesek.
A lóról való leesés elválaszthatatlanul hozzátartozik a lovagláshoz, többnyire azonban jobban félnek tőle, mint amennyire kellene. Sok esést meg is lehetne előzni, ha a lovas nem félne az eséstől. Aki fél, merevvé, görcsössé válik, elveszti az egyensúlyát, az esés pedig egyre bizonyosabbá válik. Ha azonban a lótól való elválás tényleg elkerülhetetlen, a félelemtől mentes lovasnak minden adu a kezében van.

A laza test szinte önmagán segít. Aki lazán esik le, automatikusan legurul. Aki ezzel szemben görcsös a félelemtől, azt az a veszély fenyegeti, hogy már az ártalmatlan leeséseknél is súlyosan megsérül.

Kiegyensúlyozott ülés

A ló hátán a trükklovas gyerekek játékosan megtanulnak a ló mozgására hagyatkozni. Már a hat alapgyakorlat (alapülés, zászló, elbújás, nyakra ülés, állás) nagymértékű egyensúlyérzéket követel meg, és a ló mozgásának érzését. A saját súlypontjukat a lóéval kell összhangba hozniuk, méghozzá nemcsak alapülésben, hanem a különböző gyakorlatok közben is. Sok trükklovas szinte a holdkóros biztonságával mozog a ló hátán.
Egy “normál” kezdőnek ezzel szemben sokat kell dolgoznia, hogy egy minimális lazaságot és biztos egyensúlyt érjen el a nyeregben. Aki már trükklovagolt általában nagyon gyorsan halad a lovaglás tanulásában is. A “lovagló trükklovast” a “normál kezdőnél” sokkal ritkábban is esik ki a nyeregből, hiszen nem olyan könnyű kizökkenteni az egyensúlyából.

Ütemérzék

Éppen a trükklovaglás támaszt magas követelményeket az ütem és ritmus tekintetében. A megfelelő időzítéshez való érzék rendkívül fontos. Azoknál a gyakorlatoknál például, amelyekben több trükklovas vesz részt, minden attól függ, hogy a résztvevők egyezzenek a számoló-ütemben és a gyakorlat ritmusában. Csak akkor sikerülhet, ha a megfelelő pillanatban kezdik és fejezik be, engedik el, vesznek lendületet vagy lökik el.
Az ütem a ló kiképzési skáláján egészen elöl áll. A jármódok tisztasága minden lecke előtt való. A ló ütemének felismeréséhez, lovaglásához és megtartásához azonban a lovasnak fejlett ritmusérzékkel kell rendelkeznie. Ennek az ütemérzéknek a fejlesztéséhez a trükklovaglás kimondottan hasznos.

Csapatszellem és csoportdinamika

A csapatszellem minden sportban elengedhetetlen. Bár a kötelező gyakorlatoknál mindenkit egyenként értékelnek, azonban a különböző gyakorlatokat több trükklovas közösen hajtja végre, és csak a közösen elért eredmény számít. Ez elősegíti az összetartást. A trükklovaglásban mindenki fontos.. Kicsitől nagyig, a filigrántól az erősig, mindenki hozzájárulhat a csapat sikeréhez. Ezen kívül a csoport csapatdinamikára tesz szert, gyakran csak ez teszi lehetővé a különleges teljesítményeket.
A lovaglás ezzel szemben elsősorban egyéni sport. Kezdetben mindenki a saját sikeréért küzd. A trükklovas óra vagy akár az istálló légköre azonban jelentősen függ attól, mennyire készek az “egyéni lovasok” elismerni más lovasok tehetségét és teljesítményét, vagy tanácsokat és gyakorlati segítséget nyújtani a gyengébb lovasoknak. Pedig lovasként is mindenképpen igyekezni kellene nem egymás ellen, hanem egymással edzeni. Mások teljesítményeit és sikereit nem irigyelni kell, hanem pozitív kihívást kell jelenteniük. Egy trükklovas óra intenzív tanulási készségének légköre minden lovaglásórán kívánatos lenne.

Szórakozás és jókedv

A trükklovaglás  egyszerűen jó móka. Akár szabadidős sportként, akár komolyabban  űzik, a trükklovasok lelkesedése mindig szemmel látható, érezhető örömük, amellyel a lovon tornáznak. Ezt természetesen a csapatszellem is elősegíti, de az a különlegesség is, hogy nem egy eszközön, hanem egy élő lovon gyakorolnak.
Aki lovasként egyszer egyszerűen fölül a trükknyereg mögé, és megpróbálkozik a legegyszerűbb alapgyakorlatokkal, jól szórakozhat többnyire ügyetlen igyekezetén (feltéve, ha van humora…). Itt is érvényes: a csapat megteszi a magáét! Egy ilyen “tornaóra” a jókedven túl egy kis lazítást és pozitív változatosságot visz a lovaglási órarendbe.
Ugyanakkor ehelyütt talán arra is utalnunk kell, hogy egy igazi “laikus-óra” esetén mindig a ló javának kell előtérben állnia. Csak a megfelelő terhelést kapja a ló, a torna időtartamát tekintve is, valamint a résztvevők ügyetlenségének megvan a határa. Annak, aki például felüléskor zsákként zuhan a ló hátára vagy a gyakorlatok közben csak kontrollálatlanul tud mozogni, be kell látnia, hogy a lóval szembeni sportszerűség magától értetődő. Ezért először a saját testfeszültségünket javítsuk a szükséges mértékig, mielőtt új lendülettel a lóra ülnénk. De éppen az öröm, amit a trükklovaglás szerez, gondoskodik a nagyobb vonzerőről, hogy magunkon dolgozzunk, mint ha egy teljesen átlagos gimnasztikaórán vennénk részt.

Trükklovaglás és lovaglás – igen, egymáshoz illik!

Mostanra, remélem, mindenki számára világossá vált, mennyi előnye van a trükklovaglásnak  a lovagláshoz is. Ennek ellenére a trükklovaglás nem a lovaglás előtti lépcső! Kezdés, hasznos kiegészítés és kiegyensúlyozó sport, ezek a trükklovaglás jelzői a klasszikus lovaglással kapcsolatban. A  trükklovaglás azonban egy külön lovassport is, saját szabályokkal, saját versenyekkel és nagyfokú, sajátos vonzerővel.


Tematika:

 

A trükklovaglás alapja:

  • A biztos ülés, kéz és láb használat nélkül vágtában.
  • Mindhárom jármódban lóról való leugrás.
  • A kezek biztos használata a különböző kapaszkodókban.
  • Az alkarok használatának fontossága, biztos fogás és támaszkodás.
    A földet érés stabil mivolta.

 

Kezdő osztály gyakorlatai:

  • Alapülés
  • Nyeregben két lábon állás.
  • Nyakra ülés.
  • Elbújás.
  • Zászló.
  • Nyakra ülés
  • Álló helyzetben lóra való felugrás.

Ezen gyakorlatokat álló helyzetben esetleg lépésben.

 

Közép haladó osztály gyakorlatai:

  • a kezdő osztály gyakorlatai ügetés jármódban,
  • Álló helyzetben és lépésben a földre lerakott tárgyak felvétele.
  • A lábak pontos használata.
  • A nyeregbe felállást (valaki még ül a nyeregben) már menet közben is gyakoroljuk.

 

Haladó osztály: gyakorlatai

  • Nyeregben állva vágta.
  • Le-föl ugrálás vágtában.
  • Zászló és elbújás vágtában.
  • Ügyesebbeknek dzsigitelés.
  • Földről tárgyak felvétele ügetésben.

 

A trükklovasok  szintenkénti továbbjutását záró vizsga előzi meg.