Önök kérdezték, mi válaszoltunk

1. Mi a véleménye a lovaglás személyiségfejlesztő hatásáról?

Mind felnőttnek, mind gyermeknek egyaránt tudom ajánlani a lovaglást, mert oly területeinket ismerhetjük meg a ló, mint társsal együtt töltött idő által, amelyet eddig nem, vagy kevéssé ismertünk. A lovaglás úgy fejleszti és edzi a testet, hogy közben a lelket is pallérozza, ha kell, erősíti, fejleszti.

2. Ön szerint kiemelten melyik korosztályra hat a legfejlesztőbben a lovaglás?
Kinek ne lenne szüksége arra, hogy a testét-lelkét egyaránt fejlesztő, minden izmot átdolgoztató, szabad levegőn, kellemes társaságban frissűlhessen fel? Amint egy gyermek biztonságosan tud ülni, bátran lóközelbe kerülhet, s amíg a mozgás nem okoz számára túlzott, egészségkárosító megterhelést, minden életkorban, hosszú-hosszú ideig folytatható. Mégis, legfontosabbnak az óvodáskori érzelmi fejlődést elősegítő volta miatt 3-6 éves korban illetve az iskolakezdés okozta kisebb nagyobb krízisek, szorongások oldására kisiskoláskolban érzem.

3. Milyen személyiség változásokat tapasztal azokon a gyerekeken, akik rendszeresen járnak lovagolni? Pl: a félelem, türelem, önbizalom, szocializáció, figyelem, feladattudat, egocentrizmus, szocializáció terén.
Sok olyan gyermek, aki végtelen nagy szorongassa] élte az életét, a lovaglás hatására ezek nagy részétől meg tudott szabadulni, illetve megtanulja ezeket feldolgozni. Tapasztalatunk szerint van egy jól behatárolható réteg, akik menekülnek valami elől, s a lovaglás ad számukra ehhez megszabadulást. Rengeteg szülői, pedagógusi visszajelzést kaptunk a gyermekek tanulmányi eredményeinek látványos javulásáról, ami egyértelműen a rendszeres lovaglásnak tudható be. Alapvetően a társas kapcsolatok terén a leglátványosabb a változás, de igen jó hatással bír a lovaglás a térorientáció fejlesztésére, laterális áthangolás kiegészítő eljárásaként, a figyelemkoncentráció fejlesztésére, és még sok-sok oldalon keresztül sorolhatnám, mire alkalmas még. Tudom, a mai, csodaszereket felsorakoztató világunkban furcsának tűnik, hogy a lovaglást, mint csodaszert jellemzem. Ez nem is ilyen egyszerű. Csak arra hat, aki képes nyitottan elfogadni mindazt a csodát, amit sok gyakorlás után a lovas érzés jelent. szabadságot, együttműködést, türelmet, figyelmet.

4. Hány lovaglással töltött óra után tapasztalhatóak változások?
Fentiek alapján erre nincs receptre felírható mennyiségű lovas óra. Nagyban függ az egyén készségeitől, testi és lelki adottságaitól, előképzettségétől stb. A gyermekeknél erő sem befolyásolja a szülői háttér támogató, Álelemmel bíró, vagy elutasító szemlélete. Mégis, ha számot kell mondanom, tapasztalatunk szerint 60-80 óra lovaglás után egy átlagos esetben már kialakul a biztos ülés, melyre a további oktatást lehet alapozni. Ha ebből a számból indulunk ki, akkor 30-40 óra lovaglás után már szembetűnőek lehetnek a pozitív változások, melyek már be is épülnek a személyiségbe.

5. A gyermekek figyelme szerteágazó, ezért az összetett feladatokat többször is meg kell nézniük, hogy összetevőit meg tudják határozni. Segít-e a gyerekek figyelmének összpontosításában a lóval, lovaglással eltöltött idő, ha igen ra hogyan nyilvánul meg?
Óvodás és kisiskolás korban 15 perces egy-egy foglalkozásunk. Amennyiben a lovas edző felkészült, ez az idő, mint testben, mint agyban elfárasztja a lovagolni tanulót. Oly sok információt kell feldolgoznia, hogy a stressztől egyébként is merev izmait rákényszerítse a laza mozgásra, hogyha együttműködő a gyermek, ezt a 15 percet tudja optimálisan végig dolgozni. Bár az iskolában 45 percnyi feszült figyelmet követelnek gyermekeinktől, tudjuk, hogy felnőtt ember számára is nehézséget okoz 15 percnyi, teljes intenzitású figyelem. Hosszúhetek, hónapok telnek el (persze játékosan, más-más gyakorlatsorral)úgy, hogy ugyanazon feladatot tudják a gyermekek megvalósítani. Kisiskolás korban kezdjük el az osztálylovaglás alapjainak oktatását, éppen a gyermekek figyelmének fluktuálása miatt. Ebben az életkorban képesek – ha a biztos ülésük már kialakult, s nem kell erre is figyelniük – feldolgozni azt az összetett mozdulatsort, mely a ló irányításának alapjait jelenti.

6. Lovakkal való foglalkozás, lovaglás tanulás során a gyerekek nyitottabbak lettek társaikkal, felnőttekkel, könnyebben ismerkedtek az új tanulókkal?
Egyértelműen igen. Olyan, a szó jó értelmében vett burkot jelent a lovardai közösség, mely az igazi, mély emberi értékeket képviseli, mint barátság, önzetlenség, együttműködés stb.

7. Van-e önbizalom erősítő hatása az 5-8 éves gyerekekre, ha igen ez miben nyilvánul meg? Milyenek voltak az első alkalmakkor és milyenek a többszöri lovaglás titán? 

Amennyiben egy 15-20 kg-os gyermek már tud szeretettel, tudással irányítani 400-500 kg-os állatot, önbecsülésének igazán nagy tanubizonyságátadja. Ez természetesen megnyilvánul minden területen azután. Sok olyan gyermeket láttunkbüszke nagylánnyá fejlődni, aki addig sikított, ha egy állat a közelébe ment. 

8. A gyerekek többsége egy helyzet egy szempontjára tud összpontosítani. Mindent a saját szemszögéből közelít meg. Menyire változtat ezen az a tény, hogy lovaglás során nem csak saját magára, de a lóra is figyelnie kell? 

Ahogyan fejlődik a testük, a test sémájuk, úgy fejlődik közösségi tudatuk is. Jellemzően, manapság az önzés egyre erőteljesebb jellemvonássá válta gyermekeknél. A lovaglás pontosan ennek ellenkező pólusán helyezkedik el. Tehát úgy fogalmaznék, hanem tud túllépni saját önzésén valaki, nem fog tudni úgy lovagolni, a lovardában létezni, hogy az számára és a közösség, a ló számára is élmény legyen. Tehát csak ezzel a változással elképzelhető a lovas tudás megszerzése. 

9. Nyitottabbá válik, mások érzései iránt? Segít, hogy meg tanulja figyelembe venni mások kívánságát? Hogyan nyilvánul meg ez a viselkedésükben? 

Nyári táborainkban tapasztaljuk évről évre, hogy a legkeményebb maghoz tartozó gyerekek csodás átváltozáson tudnak keresztülmenni, amint állatok közelébe kerülnek. Nem véletlenül igyekeznek a hatóságok a közmunkára kötelezni olyan embereket az állattartással kapcsolatban, akik nem a társadalom elvárt közösségi normái szerint élnek. 

10. A ló iránti szeretet vagy a lovardai szabályok betartása van nagyobb hátassal az önfegyelemnre? 

Egyértelműen. Amint egy lovardába belépünk, egy sor olyan szabályt ken betartani, ami az 5-8 éves gyermek számára nehéz, mert életkori sajátossága a szaladgálás, a kiabálás, sikoltozás, különböző tárgyakkal zajkeltés, stb. amit a lovardanégyszögben, és közelében sem lehet megengedni. És akkor még nem kerültünk közel a ]óhoz, akit hátulról, hirtelen nem lehet megközelíteni sem. Már eddig is számtalan, addig nem sokat korlátozott tevékenységéről kell lemondania egy gyermeknek. A lovaglás során is ezekkel a szükséges korlátozásokkal találkozik, amit az óvodás gyermekek akkor tudnak elfogadni, ha oktatojuk játékkal, kedvességgel, viccel rávezeti őket a lóval töltött idő nagyszerűségének érzésére. Az önfegyelem fejleszthető, ezért az iskolaértettség egyik fontos kritériuma is. A lovagló gyermekek a lovardai szabályokat el kell fogadják, ezért sokkal határozottabban és gyorsabban alakul önfegyelmük. 

11. A gyerekeknek, főleg kis korban, nincs félelem érzetük, bátran ugrálnak, másznak nem számolva a következményekkel. Ön mit tapasztal, bátran vagy inkább bátortalanul közelítenek a lovakhoz a gyermekek? Hogyan változik a lóhoz való viszonyuk többszöri lovaglás után? 

A lóval való elsőtalálkozás élménye alapvetően meghatározza a lóhoz, lovardához fűzűdő viszonyminőségét. Nem minden gyermek vállalja túl magát a tevékenységekben, tapasztalataink szerint több a félős, mint a túlzott, veszélyhelyzetet nem érző gyermek. Miután a lovaglás alapja a laza, a lóval együtt mozgó csípő, az ~ szükséges ún. „elengedett” mozgást kell kialakítanunk. Ehhez az első idő szakokban még segítség is lehet a félelemérzet hiánya, az más kérdés, meddig engedhető ez el.